• Tabella más néven pigullaria: A görögök is és a rómaiak is használták írásra a viasszal bevont vékony falemezt. Erre a stílusnak nevezett kis szerszámmal írtak. A stílus egyik vége hegyes volt, ezzel írtak, a másik vége gömbölyű, ez volt a korabeli radír. Fémkarikákkal több táblácskát is összekapcsoltak diptichonná, triptichonná vagy poliptichonná. Ha az írás feleslegessé vált, láng fölé tartva a viasztáblát, annak felülete sima lett, újra alkalmassá lett az írásra.

• Papír: A papírt körülbelül 2000 évvel ezelőtt Kínában találták fel. Növényi rostokból illetve rongyhulladékból – ezeket elemi rostokra foszlatva, szétáztatva – vizes pépet készítettek, melyből egy selyemszitával merítettek. A víz a szitán át kicsorgott, a szálak pedig papírrá álltak össze. Ennek szilárdságát szárítással, préseléssel, enyvezéssel jelentősen növelték, felületét simították, így olcsón, nagy mennyiségben készítettek írásra alkalmas anyagot. A papírgyártás titkát sokáig megőrizték, de a VII. század folyamán az arab seregek hódító háborúi során mégis eljutott a Közel-Keletre. Az arabok csak rongyhulladékot használtak a gyártáshoz, így igen jó minőségű papírt tudtak előállítani. Az első papírmalom (malomnak azért nevezzük a papírgyártó üzemet, mert az alapanyag tisztításához, foszlatásához, őrléséhez gépi erőt is alkalmaztak, ezt pedig szélkerék, vízikerék vagy lófogatú járgány hajtotta meg) 751-ben létesült Szamarkandban. A papír a keresztes hadjáratok révén kelet felől jutott el Európába, a papírgyártás technológiája viszont az arabok lakta mai Spanyolországon keresztül terjedt tovább. 1180-ban Fabrianoban, 1200-ban Bolognában már papírmalom működik.
  A viszonylag olcsó, jó minőségű, írásra kiválóan felhasználható papír hamar egyeduralkodóvá vált, kiszorította az addig írásra használt anyagokat. Egyedül a pergamen, mint nemes anyag tartotta a versenyt egy ideig.

• Kvaterna: A kézzel másolt kódexek jelentős része pergamenre íródott, de a könyvnyomtatás feltalálásakor még egy ideig az igényesebb műveket – legalábbis a példányszám egy részében – pergamenre nyomtatták.
  Eleinte a pergament is tekercs formában használták, ennek kezelése és tárolása azonban nehézkes volt. Ezért a pergamenlapot félbe vagy négyrét hajtogatták, széleit azonos méretben egyenesre vágták. Az így kialakult dupla leveleket négyesével vagy ötösével vékony, keskeny bőrszíjakkal összefűzték. Így keletkeztek a kvaterniók és kvinterniók. Ezek a pergamen-kódexek már erősen megközelítették a mai könyv alakját. A IV. és V. század bizánci szerzetesei szívesen használták az egybefűzött pergamenlapokat, használatuk íráskor is és olvasáskor is sokkal kedvezőbb volt, mint a tekercseké. Azért, hogy a beírt lapokat – melyeket az illuminátorok, rubrikátorok, miniátorok gyakran művészi igénnyel festettek, díszítettek – megvédjék a sérüléstől és a piszkolódástól, vastag bőrrel betakarták, melynek szélei minden oldalról a lapokra hajlottak.

This entry was posted on vasárnap, január 9th, 2011 at 10:50 and is filed under Fogalomtár. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.