1. Előigazítás:

Ez az eljárás a könyvszétszedés és a fűzés közötti műveletsor. Egy könyv újrakötéséhez részeire kell bontanunk a kívánt nyomdai terméket. Ennek több módja is van, attól függően, hogy milyen eljárással készült.

• Szétszedés:

A Kartonfedélbe kötött könyv fedelét oly módon távolítjuk el, hogy a könyvet arccal felfelé magunk elé tesszük, a könyvet jobb kezünkkel leszorítjuk, bal kézzel pedig eltávolítjuk a borítót, vízszintesen jobbra és balra mozgatva lehúzzuk a könyv gerincéről. Vigyázunk, hogy a címoldalt ne tépjük le.

Keménytáblába kötött könyv tábláját oly módon választjuk el a könyvtesttől, hogy a táblát felnyitjuk és az előzéket a fűzővászon, vagy egyéb fűzőanyag mellett éles késsel átvágjuk, majd a táblát leszorítva a gerinc felé toljuk, melynek következtében a vágás mentén a tábla elválik a könyvtesttől. Ugyanezt a műveletet elvégezzük a könyv hátoldalán.

Cérnával fűzött könyv szétszedése. Ezt kétféleképpen végezhetjük. Az egyik módszer, amikor a fűzőcérnát a kinyitott ív közepén elvágjuk. A másik módszer az amikor a cérnát két ív között vágjuk el. Mindkét módszernél 3-4 ívenként el kell vágni a fűzővásznat a gerincnél.

a.) Első mód:

Úgy szedjük szét a könyvet, hogy arccal felfelé magunk elé tesszük, majd négy lapot lapozunk (32 oldalas íveknél 8 lapot) majd felnyitva találjuk az ív közepét, ahol a fűzőcérna is található. Itt elvágjuk a cérnát, ügyelve az ív épségére. Majd ismét lapozunk 4 lapot, ahol megtaláljuk a normát (ívjelző). A könyvet jobb kézzel leszorítjuk, ballal pedig az ívet mozgatjuk jobbra-balra elválasztva a könyvtesttől. Ezt a műveletsort végezzük az utolsó ívig. Ennél a módszernél nem kell kiszedni a cérnát az ívekből, mert a könyvtest gerincén marad az enyvréteggel együtt.

b.) Másik mód:

A könyvet a második ívnél kinyitjuk, melyet 8 lap leolvasásával érünk el, itt találjuk az ívjelzőt az alsó sarokban. A könyvet jobb kézzel leszorítjuk, közben bal kézzel húzzuk lefelé az ívet a könyvtestről, így az enyvréteg feltöredezik és elvágjuk a cérnát. Ezután az ívet elválasztjuk a könyvtesttől, kiszedjük az ív közepéből a fűzőcérnát, majd sorrendbe arccal lefelé egymásra helyezzük az íveket a könyv végéig.

A fejlődésre szükség volt, mert a könyvtest rongálódása szükségessé tette. A felső- és alsó lapok megóvása érdekében pergamen lapból készített előzéket használtak, mely az első- és utolsó ív része volt, amit a könyvtáblához ragasztottak. Azelőtt is használták már csak más célra és más néven, ezzel óvták a könyvtestet, melyet teleírtak. Ezt a módszert a XIV. század végéig alkalmazták, majd a XV. század elejétől külön ívként fűzték, amihez még egy keskeny pergamencsíkot ragasztottak. E módszert még sokáig alkalmazták olasz és francia könyvkötők.

Története a IV. századra tekint vissza, amikor a terjedelmes tekercsekről áttértek a kódexek fűzött formájára. Ennek kiindulópontjai a tabellák, diptichonok, valamint a triptichonok voltak, melyek külső tábláját művészi faragványok díszítettek. A tulajdonképpeni könyvtest létrejötte a papirusztekercsek lecserélésével kezdődött, amit pergamenre váltottak le. Ennek tökéletessége abban rejlett, hogy mindkét oldalára írhattak és meg lehetett hajtogatni. Széleit egyenesre vágták, majd kétszer meghajtották és vékony, keskeny bőrszíjjal egymáshoz fűzték, így a belső lapok sem estek ki. Ez volt a pergamoni kvaterna. A gyártás technológiával megváltozott a könyv eddigi alakja. Az első könyvtest a kvaternák összefűzéséből alakult ki, attól függően, hogy mekkora volt a könyv terjedelme. Ám ezeknek a kvaternáknak a felső- ill. alsó lapjai koszolódtak és rongálódtak, ezért bőrbe csomagolták és bőrszíjjal kötötték át. Ezzel megjelent az első kódex, másnéven őskódex.