• Tabella más néven pigullaria: A görögök is és a rómaiak is használták írásra a viasszal bevont vékony falemezt. Erre a stílusnak nevezett kis szerszámmal írtak. A stílus egyik vége hegyes volt, ezzel írtak, a másik vége gömbölyű, ez volt a korabeli radír. Fémkarikákkal több táblácskát is összekapcsoltak diptichonná, triptichonná vagy poliptichonná. Ha az írás feleslegessé vált, láng fölé tartva a viasztáblát, annak felülete sima lett, újra alkalmassá lett az írásra.

• Papír: A papírt körülbelül 2000 évvel ezelőtt Kínában találták fel. Növényi rostokból illetve rongyhulladékból – ezeket elemi rostokra foszlatva, szétáztatva – vizes pépet készítettek, melyből egy selyemszitával merítettek. A víz a szitán át kicsorgott, a szálak pedig papírrá álltak össze. Ennek szilárdságát szárítással, préseléssel, enyvezéssel jelentősen növelték, felületét simították, így olcsón, nagy mennyiségben készítettek írásra alkalmas anyagot. A papírgyártás titkát sokáig megőrizték, de a VII. század folyamán az arab seregek hódító háborúi során mégis eljutott a Közel-Keletre. Az arabok csak rongyhulladékot használtak a gyártáshoz, így igen jó minőségű papírt tudtak előállítani. Az első papírmalom (malomnak azért nevezzük a papírgyártó üzemet, mert az alapanyag tisztításához, foszlatásához, őrléséhez gépi erőt is alkalmaztak, ezt pedig szélkerék, vízikerék vagy lófogatú járgány hajtotta meg) 751-ben létesült Szamarkandban. A papír a keresztes hadjáratok révén kelet felől jutott el Európába, a papírgyártás technológiája viszont az arabok lakta mai Spanyolországon keresztül terjedt tovább. 1180-ban Fabrianoban, 1200-ban Bolognában már papírmalom működik.
  A viszonylag olcsó, jó minőségű, írásra kiválóan felhasználható papír hamar egyeduralkodóvá vált, kiszorította az addig írásra használt anyagokat. Egyedül a pergamen, mint nemes anyag tartotta a versenyt egy ideig.

• Kvaterna: A kézzel másolt kódexek jelentős része pergamenre íródott, de a könyvnyomtatás feltalálásakor még egy ideig az igényesebb műveket – legalábbis a példányszám egy részében – pergamenre nyomtatták.
  Eleinte a pergament is tekercs formában használták, ennek kezelése és tárolása azonban nehézkes volt. Ezért a pergamenlapot félbe vagy négyrét hajtogatták, széleit azonos méretben egyenesre vágták. Az így kialakult dupla leveleket négyesével vagy ötösével vékony, keskeny bőrszíjakkal összefűzték. Így keletkeztek a kvaterniók és kvinterniók. Ezek a pergamen-kódexek már erősen megközelítették a mai könyv alakját. A IV. és V. század bizánci szerzetesei szívesen használták az egybefűzött pergamenlapokat, használatuk íráskor is és olvasáskor is sokkal kedvezőbb volt, mint a tekercseké. Azért, hogy a beírt lapokat – melyeket az illuminátorok, rubrikátorok, miniátorok gyakran művészi igénnyel festettek, díszítettek – megvédjék a sérüléstől és a piszkolódástól, vastag bőrrel betakarták, melynek szélei minden oldalról a lapokra hajlottak.

A könyv külső megjelenési formája alapján megkülönböztethetők:

• kartonborítású könyvek (brosúra, paperback)
• papírkötésűek
• egész- és félvászonkötésűek
• egész- és félbőrkötésűek
• egyedi (különleges) kötésű könyvek.

A könyv:

A könyvalkotás az ipari művészet kategóriájába sorolandó, mivel létrehozásakor formaalakító tevékenységet végzünk.

Folyószöveges és illusztrációs, képes, változatos méretű, változatos oldalterjedelmű, külön borítóval ellátott, egyedi megjelenésű nyomdaipari termék, mely szellemi és művészeti tevékenység révén a nyomdatechnika segítségével jött létre. Elkészítése és megformálása során rendeltetését, valamint célját figyelembe kell venni. Formátumát, méretét szabvány határozza meg. Elemei betűből, vonalból, ornamentikából, illusztrációból és egyéb formaalkotó tipográfiai egységekből tevődik össze. A könyv formai megjelenése a tartalom és a funkció kifejezőjének kell lennie, mert ezektől függetlenül nem alakítható ki.

A sokszorosítást illetően a könyv tematikája, példányszáma, papírminősége stb. dönti el a gyártástechnológiát. A könyv külsőleges alkotóelemeinek formai összhangban kell lennie a szövegoldalakkal.

A tipográfiai formának a belülről kifelé irányuló logikai felépítésből kell megvalósulnia. A helyes propozíciókkal kialakított szedéstükör, a margóviszonyok, az oldalpár harmóniája, kellemes vizuális összhatása az összes formai elem alapja. A könyv anyagának, technikájának és megjelenítésének összecsengéséből, a tartalom és forma harmóniájával jön létre a szép könyv. A szép könyv formájában, megjelenésében a technikai tökéletességnek olyan fokát hordozhatja, amely a kulturális szükségletek legmagasabb rendű kifejezése: művészeti formát hordozó használati tárggyá válhat.

A könyvek a technika, technológia, szerkezet és a felhasználásra kerülő anyagok által meghatározott törvényszerűségek figyelembevételével készíthetők el. Ezek érvényesüléséhez nagyfokú technikai tudásra és esztétikai érzékre van szükség.

A könyvgyártás a könyvművészetté formálódó szervesen felépített és a tartalmat kifejező külalak megalkotására és a hibátlan kivitelre irányuló tevékenység. Ennek előfeltétele, hogy az alkotó ismerje azokat az anyagokat és eszközöket, amelyekkel az elképzelt formát felépítheti, és azokat a módszereket is, amelyekkel a látható formát elgondolásának megfelelően kialakíthatja.

A fejlődésre szükség volt, mert a könyvtest rongálódása szükségessé tette. A felső- és alsó lapok megóvása érdekében pergamen lapból készített előzéket használtak, mely az első- és utolsó ív része volt, amit a könyvtáblához ragasztottak. Azelőtt is használták már csak más célra és más néven, ezzel óvták a könyvtestet, melyet teleírtak. Ezt a módszert a XIV. század végéig alkalmazták, majd a XV. század elejétől külön ívként fűzték, amihez még egy keskeny pergamencsíkot ragasztottak. E módszert még sokáig alkalmazták olasz és francia könyvkötők.