A könyv:

A könyvalkotás az ipari művészet kategóriájába sorolandó, mivel létrehozásakor formaalakító tevékenységet végzünk.

Folyószöveges és illusztrációs, képes, változatos méretű, változatos oldalterjedelmű, külön borítóval ellátott, egyedi megjelenésű nyomdaipari termék, mely szellemi és művészeti tevékenység révén a nyomdatechnika segítségével jött létre. Elkészítése és megformálása során rendeltetését, valamint célját figyelembe kell venni. Formátumát, méretét szabvány határozza meg. Elemei betűből, vonalból, ornamentikából, illusztrációból és egyéb formaalkotó tipográfiai egységekből tevődik össze. A könyv formai megjelenése a tartalom és a funkció kifejezőjének kell lennie, mert ezektől függetlenül nem alakítható ki.

A sokszorosítást illetően a könyv tematikája, példányszáma, papírminősége stb. dönti el a gyártástechnológiát. A könyv külsőleges alkotóelemeinek formai összhangban kell lennie a szövegoldalakkal.

A tipográfiai formának a belülről kifelé irányuló logikai felépítésből kell megvalósulnia. A helyes propozíciókkal kialakított szedéstükör, a margóviszonyok, az oldalpár harmóniája, kellemes vizuális összhatása az összes formai elem alapja. A könyv anyagának, technikájának és megjelenítésének összecsengéséből, a tartalom és forma harmóniájával jön létre a szép könyv. A szép könyv formájában, megjelenésében a technikai tökéletességnek olyan fokát hordozhatja, amely a kulturális szükségletek legmagasabb rendű kifejezése: művészeti formát hordozó használati tárggyá válhat.

A könyvek a technika, technológia, szerkezet és a felhasználásra kerülő anyagok által meghatározott törvényszerűségek figyelembevételével készíthetők el. Ezek érvényesüléséhez nagyfokú technikai tudásra és esztétikai érzékre van szükség.

A könyvgyártás a könyvművészetté formálódó szervesen felépített és a tartalmat kifejező külalak megalkotására és a hibátlan kivitelre irányuló tevékenység. Ennek előfeltétele, hogy az alkotó ismerje azokat az anyagokat és eszközöket, amelyekkel az elképzelt formát felépítheti, és azokat a módszereket is, amelyekkel a látható formát elgondolásának megfelelően kialakíthatja.

A fejlődésre szükség volt, mert a könyvtest rongálódása szükségessé tette. A felső- és alsó lapok megóvása érdekében pergamen lapból készített előzéket használtak, mely az első- és utolsó ív része volt, amit a könyvtáblához ragasztottak. Azelőtt is használták már csak más célra és más néven, ezzel óvták a könyvtestet, melyet teleírtak. Ezt a módszert a XIV. század végéig alkalmazták, majd a XV. század elejétől külön ívként fűzték, amihez még egy keskeny pergamencsíkot ragasztottak. E módszert még sokáig alkalmazták olasz és francia könyvkötők.

Története a IV. századra tekint vissza, amikor a terjedelmes tekercsekről áttértek a kódexek fűzött formájára. Ennek kiindulópontjai a tabellák, diptichonok, valamint a triptichonok voltak, melyek külső tábláját művészi faragványok díszítettek. A tulajdonképpeni könyvtest létrejötte a papirusztekercsek lecserélésével kezdődött, amit pergamenre váltottak le. Ennek tökéletessége abban rejlett, hogy mindkét oldalára írhattak és meg lehetett hajtogatni. Széleit egyenesre vágták, majd kétszer meghajtották és vékony, keskeny bőrszíjjal egymáshoz fűzték, így a belső lapok sem estek ki. Ez volt a pergamoni kvaterna. A gyártás technológiával megváltozott a könyv eddigi alakja. Az első könyvtest a kvaternák összefűzéséből alakult ki, attól függően, hogy mekkora volt a könyv terjedelme. Ám ezeknek a kvaternáknak a felső- ill. alsó lapjai koszolódtak és rongálódtak, ezért bőrbe csomagolták és bőrszíjjal kötötték át. Ezzel megjelent az első kódex, másnéven őskódex.