A papír vékony anyag, amelyre írnak, rajzolnak, nyomtatnak  vagy amelyet csomagolásra használnak. Rostok összepréselésével készül,  jellemzően növényi rostokból, cellulózból képezve, melyet az összekuszálódott szálak, és egy kémiai kötés, a  hidrogénkötés tart össze. Alapanyaguk szerint két fajtát különböztetünk  meg:
- Természetes papír
 
- szintetikus papír
 
A természetes papír
Nagyrészt növényi eredetű rövid rostokból áll. Ezek vizes  szuszpenzióból való kiszűrése, összekuszálása, préselése, és szárítása  útján készül. A természetes papírt viszonylag gyorsan lebomló anyag  lévén hagyományosan környezetbarátnak tekintik.
Szintetikus papírok
Mesterséges polimerekből (kőolajszármazékokból előállított  óriásmolekulából) készül, a hagyományos papírgyártástól csekély  mértékben vagy teljes egészében eltérő módokon. Több fajta szerkezeti  felépítésű lehet. Külsőre a legtöbb fajtája alig különbözik a  természetes papírtól. Bizonyos fajták elszakíthatatlanok, nehezen  gyűrődnek, vízhatlanok, nem penészednek. Meleg hatására nem sárgul. Az  olajos anyagok jól megtapadnak rajta, viszont sok esetben nehezen  száradnak, és a vizes tinta összeszalad a felületén. csak műanyagalapú  ragasztó használható hozzá, de oldószerektől megduzzadhat. A természetes  papírhoz hasonlóan éghető, de annál erősebben képes elektrosztatikusan  feltöltődni.
A papír története
Története szorosan összefügg az írás történetével. Az ember a beszéd  megjelenése óta szükségét érezte az információ lejegyzéséhez, és  továbbításához az élet szinte minden területén. Ennek a technikai  fejlettségtől függően más-más lehetőségei voltak. Az ősember egy edénybe  kavicsokat dobálva számolta a napokat, és a barlang falára rajzolta a  vadászat emlékeit. Később megjelentek olyan anyagok, mint a fakéreg, a  kőlap, és az égetett agyagtábla. Az agyagtáblát Mezopotámiában használták, innen származik a legrégebbi írásos emlék.
Megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt is készítettek papiruszt a főleg a Nílus deltájánál termő papiruszsásból.  A növény különböző részeit számos dologra felhasználták, étkezéstől a  ruhakészítésig. A papiruszlapot a szár puhább belső részéből állították  elő. A hosszabb írásokat csíkszerűen egymáshoz ragasztották, a két  végére fapálcákat ragasztottak, és tekercs formájában tárolták, a  fontosabb iratokat fahengerbe tették, vagy bőrbe tekerték. Az  egyiptomiak később iparszerűen űzték a papirusz gyártását, és több száz  évig ellátták a környező államokat is. Ám a később kialakuló politikai  helyzet miatt Egyiptom beszünteti a papirusz kivitelét, ezért a környező országok rákényszerülnek más anyag után nézni.
A kis-ázsiai Pergamon városában állították elő a pergament.  Állati bőrből készítették, amit finomítottak, és fehérítettek. Majd  hamarosan kiszorította a papíruszt. Persze azokban az országokban, ahol  gyártották még pár száz évig használatos volt. A pergament hajtogatni is  lehetett, és így alkalmas volt könyvtest készítésére. A 3-4. században  kialakuló kódexek is pergamenre íródtak, egészen a papír megjelenéséig.
Kínában valószínűleg már időszámításunk előtt ismerték a papírt.  Megjelenéséig főleg selyemre, és bambusz-szeletekre írtak. A pontos  feltalálója nem ismert, az viszont bizonyos, hogy Tsai Lung, az udvar  egyik minisztere 105-ben  egy rendeletében megállapítja a papírra írt beadványok érvényességét.  Főleg a selyemhernyó tenyésztéséhez is fontos eperfából, és  bambusznádból készítették. A gyártás titkát sokáig őrizték, és hosszú  idő kellett, amíg a 8. században Arábián és Észak-Afrikán keresztül eljutott Európába.
Az arabok elsősorban rongyot használtak alapanyagnak, ez terjed el Európában is. Magyarországon az első papírmalmok valószínűleg a 16.század első felében Nagyszebenben és Brassóban jelentek meg. A papír gyártása sok évszázadon keresztül változatlan maradt. A 18. században megjelenik a hollandi malom. Hollandiában találják fel, innen származik a neve is. Az igazi áttörés 1799-ben történt, amikor egy papírgyári munkás, Louis Robert feltalálja a síkszitás papírgépet.
A papírgyártás egészen a 19. századig meglehetősen körülményes és  drága maradt, egészen addig, míg a papír előállítására el nem kezdték  használni a gőzhajtású papírmalmot, ami fából állította elő a  papírgyártáshoz szükséges rostokat. Az 1871-ben megjelent Vasárnapi  Újság így számolt be erről az újításról: “Dublin mellett egy  kereskedő oly módszert talált fel, melynek segélyével fából papirt  készít. A fa egészen rostokká romboltatik és egy 200 1. légnyomásu  gőzkatlanba helyeztetik, a honnan mint sárgás kásanemü folyadék kerül  ki. Ebből készül a papir. Mondják, hogy az ily módon elkészült papir ép  oly jó, mint a rongyból készült”.
Név eredete
A papír szó egy ókori egyiptomi írásra használt anyag görög elnevezéséből, a papiruszból származik, mely az alapanyagául szolgáló növényről kapta a nevét.