A papír vékony anyag, amelyre írnak, rajzolnak, nyomtatnak vagy amelyet csomagolásra használnak. Rostok összepréselésével készül, jellemzően növényi rostokból, cellulózból képezve, melyet az összekuszálódott szálak, és egy kémiai kötés, a hidrogénkötés tart össze. Alapanyaguk szerint két fajtát különböztetünk meg:
- Természetes papír
- szintetikus papír
A természetes papír
Nagyrészt növényi eredetű rövid rostokból áll. Ezek vizes szuszpenzióból való kiszűrése, összekuszálása, préselése, és szárítása útján készül. A természetes papírt viszonylag gyorsan lebomló anyag lévén hagyományosan környezetbarátnak tekintik.
Szintetikus papírok
Mesterséges polimerekből (kőolajszármazékokból előállított óriásmolekulából) készül, a hagyományos papírgyártástól csekély mértékben vagy teljes egészében eltérő módokon. Több fajta szerkezeti felépítésű lehet. Külsőre a legtöbb fajtája alig különbözik a természetes papírtól. Bizonyos fajták elszakíthatatlanok, nehezen gyűrődnek, vízhatlanok, nem penészednek. Meleg hatására nem sárgul. Az olajos anyagok jól megtapadnak rajta, viszont sok esetben nehezen száradnak, és a vizes tinta összeszalad a felületén. csak műanyagalapú ragasztó használható hozzá, de oldószerektől megduzzadhat. A természetes papírhoz hasonlóan éghető, de annál erősebben képes elektrosztatikusan feltöltődni.
A papír története
Története szorosan összefügg az írás történetével. Az ember a beszéd megjelenése óta szükségét érezte az információ lejegyzéséhez, és továbbításához az élet szinte minden területén. Ennek a technikai fejlettségtől függően más-más lehetőségei voltak. Az ősember egy edénybe kavicsokat dobálva számolta a napokat, és a barlang falára rajzolta a vadászat emlékeit. Később megjelentek olyan anyagok, mint a fakéreg, a kőlap, és az égetett agyagtábla. Az agyagtáblát Mezopotámiában használták, innen származik a legrégebbi írásos emlék.
Megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt is készítettek papiruszt a főleg a Nílus deltájánál termő papiruszsásból. A növény különböző részeit számos dologra felhasználták, étkezéstől a ruhakészítésig. A papiruszlapot a szár puhább belső részéből állították elő. A hosszabb írásokat csíkszerűen egymáshoz ragasztották, a két végére fapálcákat ragasztottak, és tekercs formájában tárolták, a fontosabb iratokat fahengerbe tették, vagy bőrbe tekerték. Az egyiptomiak később iparszerűen űzték a papirusz gyártását, és több száz évig ellátták a környező államokat is. Ám a később kialakuló politikai helyzet miatt Egyiptom beszünteti a papirusz kivitelét, ezért a környező országok rákényszerülnek más anyag után nézni.
A kis-ázsiai Pergamon városában állították elő a pergament. Állati bőrből készítették, amit finomítottak, és fehérítettek. Majd hamarosan kiszorította a papíruszt. Persze azokban az országokban, ahol gyártották még pár száz évig használatos volt. A pergament hajtogatni is lehetett, és így alkalmas volt könyvtest készítésére. A 3-4. században kialakuló kódexek is pergamenre íródtak, egészen a papír megjelenéséig.
Kínában valószínűleg már időszámításunk előtt ismerték a papírt. Megjelenéséig főleg selyemre, és bambusz-szeletekre írtak. A pontos feltalálója nem ismert, az viszont bizonyos, hogy Tsai Lung, az udvar egyik minisztere 105-ben egy rendeletében megállapítja a papírra írt beadványok érvényességét. Főleg a selyemhernyó tenyésztéséhez is fontos eperfából, és bambusznádból készítették. A gyártás titkát sokáig őrizték, és hosszú idő kellett, amíg a 8. században Arábián és Észak-Afrikán keresztül eljutott Európába.
Az arabok elsősorban rongyot használtak alapanyagnak, ez terjed el Európában is. Magyarországon az első papírmalmok valószínűleg a 16.század első felében Nagyszebenben és Brassóban jelentek meg. A papír gyártása sok évszázadon keresztül változatlan maradt. A 18. században megjelenik a hollandi malom. Hollandiában találják fel, innen származik a neve is. Az igazi áttörés 1799-ben történt, amikor egy papírgyári munkás, Louis Robert feltalálja a síkszitás papírgépet.
A papírgyártás egészen a 19. századig meglehetősen körülményes és drága maradt, egészen addig, míg a papír előállítására el nem kezdték használni a gőzhajtású papírmalmot, ami fából állította elő a papírgyártáshoz szükséges rostokat. Az 1871-ben megjelent Vasárnapi Újság így számolt be erről az újításról: “Dublin mellett egy kereskedő oly módszert talált fel, melynek segélyével fából papirt készít. A fa egészen rostokká romboltatik és egy 200 1. légnyomásu gőzkatlanba helyeztetik, a honnan mint sárgás kásanemü folyadék kerül ki. Ebből készül a papir. Mondják, hogy az ily módon elkészült papir ép oly jó, mint a rongyból készült”.
Név eredete
A papír szó egy ókori egyiptomi írásra használt anyag görög elnevezéséből, a papiruszból származik, mely az alapanyagául szolgáló növényről kapta a nevét.